18. A szaloncukor


 

Mi az ami nem hiányozhat a karácsony fáról csak úgy mint a csúcsdísz? 
A szaloncukor. 
Anna a nagy hóesés elől szinte bemenekült a cukrászatba. Kis kalapkáján megült a hó, köpenyét amennyire tudta lerázta. 
-Jó napot Márta!- köszöntötte a cukrászmestert feleségét.
-Jó napot kedves Anna asszony! Szépen esik odakint. Mivel szolgálhatok?
-Természetesen szaloncukorral- mosolygott szélesen.- Tavaly nagyon ízlett Vilmosnak a pisztáciás nekem meg a mandulás. Kaphatok belőle idén is? 
-Természetesen! Ajánlhatom a kis Lilinek a narancsos zselatinost finom nugát csokoládéval leöntve? Kóstolja meg! Ez idén az újdonságunk. A gyerekek imádják! -kis tányéron nyújtott egy szemet kóstolóra. 
-Hmmmm. Nagyon finom. Köszönöm Márta asszony! Akkor mind a háromból kérnék egy-egy dobozzal.
Este Anna kirakta a doboz szaloncukrokat. Lili izgatottan nyujtogatta a kis nyakát mi van benne. Az egyik zöld, a második piros, a harmadik rózsaszínű volt. 
-Ez -mutatott anyukája a zöldre- apu kedvence, a pisztáciás. Ez az én kedvencem- a piros- a mandulás. 
- És a rózsaszín? Az milyen?- kérdezte izgatottan a kislány. Az anyukája odanyújtott neki egy szemet. 
-Kóstold meg!- A kislány becsukott szemmel ízlelgette a finomságot, majd felkiáltott
- Ez pedig Lili kedvence!
Előkerült egy köteg zsinór és az este hátralevő részében kötözgették a szaloncukrot, hogy másnap ott pompázzanak a hatalmas fenyőfán. 

Neked melyik a kedvenced? 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

23. Az elveszett ajándék

17. Karácsonyi képeslap