18. A szaloncukor
Mi az ami nem hiányozhat a karácsony fáról csak úgy mint a csúcsdísz?
A szaloncukor.
Anna a nagy hóesés elől szinte bemenekült a cukrászatba. Kis kalapkáján megült a hó, köpenyét amennyire tudta lerázta.
-Jó napot Márta!- köszöntötte a cukrászmestert feleségét.
-Jó napot kedves Anna asszony! Szépen esik odakint. Mivel szolgálhatok?
-Természetesen szaloncukorral- mosolygott szélesen.- Tavaly nagyon ízlett Vilmosnak a pisztáciás nekem meg a mandulás. Kaphatok belőle idén is?
-Természetesen! Ajánlhatom a kis Lilinek a narancsos zselatinost finom nugát csokoládéval leöntve? Kóstolja meg! Ez idén az újdonságunk. A gyerekek imádják! -kis tányéron nyújtott egy szemet kóstolóra.
-Hmmmm. Nagyon finom. Köszönöm Márta asszony! Akkor mind a háromból kérnék egy-egy dobozzal.
Este Anna kirakta a doboz szaloncukrokat. Lili izgatottan nyujtogatta a kis nyakát mi van benne. Az egyik zöld, a második piros, a harmadik rózsaszínű volt.
-Ez -mutatott anyukája a zöldre- apu kedvence, a pisztáciás. Ez az én kedvencem- a piros- a mandulás.
- És a rózsaszín? Az milyen?- kérdezte izgatottan a kislány. Az anyukája odanyújtott neki egy szemet.
-Kóstold meg!- A kislány becsukott szemmel ízlelgette a finomságot, majd felkiáltott
- Ez pedig Lili kedvence!
Előkerült egy köteg zsinór és az este hátralevő részében kötözgették a szaloncukrot, hogy másnap ott pompázzanak a hatalmas fenyőfán.
Neked melyik a kedvenced?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése